2019 nyár elején a halogatás és a közbejött dolgok után felkészülten elindultam Spanyolországba kerékpárral. A dolog azért nem volt olyan egyszerű, mert a régi 3 műszakos munkahelyemről is nehezen engedtek el, miközben sikerült megutáltatniuk velem a munkát. Ezután jött a nagy felkészülés. A gondosan összeállított felszerelés és maga a bicikli megvétele, ami indulásra készen így nézett ki.
A bicikli támasztéka azért bírta a nagy batyut. Félelmetes, hogy mennyi minden volt benne és mekkora súllyal, hát még hogy miket akartam még bele rakni pluszba, amik nem fértek bele. Amikor viszont induláskor a kocsilejárótól kigurultam, az egész rakomány fogta magát és jobb oldalra átborult. Jöttek is segíteni, hogy minden a helyére kerüljön. 🙂
Ezután baráti puszi, búcsúzás, na meg aztán "jó utat" felkiáltás és már nyomtam is azt a pedált, mert azért kellett nyomni. Főleg a dombnak, de nagy öröm volt utána lefelé gurulni. Másnapra 40 km-t megtéve volt is izomlázam. 🙂
A rendőrök a 2. napon találtak rám. Dunántúlról indultam és valahol Balaton felé épp nagyban tekertem az úton a városon keresztül, amikor megállítottak, hogy nem láttam e a táblát, amin a bicikli szerepel. Mondom még nem, aztán a táblára mutatva helyesbítettem, hogy most már igen. Mikor vették fel az adataimat, kérdezték, hogy hova megyek, amire nagy mellbőséggel tudattam, hogy Spanyolországba. 🙂 Amire rákérdezett az egyik, hogy "ezzel?".
A rendőr és sokak szemében az a vékony országúti kerékpárt látják mindenféle mez és szponzoros öltözékkel előre dőlő biciklistákat, akik igazából az ország csak egy kis részét járják be. 🙂 Ők azok, akik nagy sebességgel mennek és ez miatt nem tudják észre venni a táj szépségeit, apró részleteit és élvezni az útjukat.
Sokan nem tudják, hogy mivel is jár ez a több ezer km-es kerékpáros utazás. Mint ahogy az sem, hogy mennyi jóból maradnak így ki. A következő képen például Észak Ausztria kis falva látszik, ahol megkínáltak finom helyi pékáruval. Maga a hely is csodás, érdemes Ausztriában kerekezni. 🙂
A fenti batyús biciklivel több mint 5 ezer km-t mentem dombokon, hegyeken is keresztül és bár nem kíméltem, mégis jól bírta. Voltak komolyabb esések is vele olyan helyeken, ahol élveztem a természet szépségeit. Haladtam nyár közepén délre Olaszországban 45 fokos melegben, a bicikli azt is bírta. Én meg azon csodálkozok, hogy azt azt a forróságot én magam hogyan bírtam ki. 🙂 Volt amikor 15 liter forrásvízet cippeltem magammal, még az is ráfért. 🙂
Még az évekenkeresztül használt kedvenc cipőm is kibírta az utazást, ennyire komolyan. 🙂
Ezenkívül voltak olyan apróságok, hogy meghalt a telefonom kijelzője és 1 hétig élveztem Firenzét miatta. Mondjuk Arezzotól Firenzéig sem volt könnyű eljutni telefon(GPS, mobilnet) nélkül. Mindez nem számított, sőt igazi kalandokat és jó élményeket adott. Telefon nélkül nem lehetett volna részem abba az izgalomban, hogy miképpen tudok eljutni. A nap álásokat, a térképre kevésbé emlékezve magam előtt vizualizálva, a nagyobb városokba vezető táblák vadászata(nem összekeverve a tartomány megnevezésekkel), a helyiek megkérdezése. Ezenkívül a legfontosabb, telefon nélkül csak magammal tudtam foglalkozni. Se facebook, se fotózás, se videózás, se térképek nézegetése nem volt. Csak maga az élet a szépségeivel.
6 hónap alatt Spanyolországba értem rengeteg szép emlékkel, kacskaringós útvonalakkal. Amikor valaki azt mondja, hogy nem vagy erre képes, eszedbe jusson elhinni, mert saját magadat csapod be vele. Nekem félúton elfogyott a pénzem, mégis folytattam és a legjobb döntést hoztam a Spanyolországi cél teljesítésével. Többet kaptam, jobb ember lettem.
Ma már weboldalak készítésével és a rengeteg utazási tapasztalatokból szerzett tudásom átadásával foglalkozok a célba ért Spanyolországból. Ezekben állok a te rendelkezésedre is. 🙂
Amennyiben tetszett a történetem és szeretnél továbbiakat olvasni, a következő módon tudsz segíteni:
Köszönöm bármilyen jellegű támogatásodat.
A lenti hírlevélre feliratkozva értesítést kapsz a további történetekről és hasznos cikkekről. 🙂
