Olvasási idő: < 1 perc.

Márciusban két napon fájt igazán a gyomrom. A felmondásom és a leszámolásom napján. Ekkor és előtte keveset aludtam. Az orvos xanaxot írt fel, ami egy komoly mellékhatásokkal járó idegnyugtató gyógyszer(“drog”). Amit kiváltottam, mégsem szedtem be.  Igazából nem értettem, hogy mi történik velem, aztán rájöttem.

Az egész valamikor a fősulis koromban kezdődött. Mérnöki Informatikusnak tanulni nem egy könnyű dolog. Valahol a felénél beletört a bicskám, miközben a párkapcsolatom sem akart összejönni. Igazából akkor már elkezdtem kopaszodni, de különösen nagy jele ennek nem volt. Akkor hoztam egy döntést és abbahagytam.

A második szakasz valamikor a gyári munka alatt kezdődött. Az utóbbi két év alatt annyi stresszt szedtem össze a munkahelyen és azon kívül is, hogy ez már ráment a testi és lelki egészségemre. Ettől függetlenül vidám típusú voltam, szinte mindenhez egész jól sikerült pozitívan hozzáállnom.

Két véglet létezik. Nem akarsz semmit csinálni vagy nagyon maximalista vagy. Túl kicsi vagy túl nagy elvárások önmagad iránt. Amíg a kettő között vagy, addig jó. Amennyiben elkezdesz nagyon lavírozni az egyik fele és tartósan ott lenni, akkor borul az életed is. Az egyensúlyt nem nehéz megtartani, hogyha már tudod, hogy melyik véglet mivel jár. Az én leckém ezúttal most ez volt. Csináljam is a dolgaimat, de ne akarjam túlfeszíteni magam.

Elkezdtem azóta gyógyulni, 43 kilóról ismét hízni és sokkal nyugodtabb is vagyok. Ha 1 évig nem halogatom ezt, nem jutottam volna idáig. Ugyanakkor örülök, hogy végül megtettem ezt a lépést. 🙂